Nyomtatás

„A kutatóintézetek legnagyszerűbb tudományos eredménye sem tekinthető innovációnak addig, míg valaki nem vállalkozik arra, hogy alkalmazásba vegye.” – állítja Ph.D. dolgozatában Némethné Pál Katalin, az GKI Gazdaságkutató Zrt. munkatársa. A kutató szerint a ráfordítások helyett az üzleti alkalmazhatóságot kellene a sikeres innováció-politika mércéjévé tenni.

Az innovációs tevékenység mérése a magyar vállalatoknál

Némethné Pál Katalin az GKI Gazdaságkutató Zrt. munkatársa az Innovációs tevékenység mérése a magyar vállalatoknál című doktori disszertációjában a vállalati innovációt Joseph Alois Schumpeter munkássága alapján definiálta. Schumpeter meghatározta ugyanis a vállalati innováció fajtáit:
- új javaknak vagy egyes javak új minőségének előállítása,
- új, termelési eljárás bevezetése, amelynek azonban semmiképp sem kell új tudományos felfedezéseken alapulnia,
- új elhelyezési lehetőség, vagyis új megnyitása,
- nyersanyagok vagy félkész áruk új beszerezési forrásának meghódítása,
- új szervezet létrehozása vagy megszüntetése.

Virágozzék száz virág: az innováció sokféle, nagy is és kicsi is, ilyen is, olyan is

„Innováció tehát nagyon sokféle van. (…) Nemcsak egy új tudományos eredmény alapján kialakított új eljárás, de apró piacmegdolgozó lépések sora is innovációhoz vezet.” – írja az elemző. Némethné úgy gondolja, hogy ez a sokféleség nehezen elfogadható az olyan európai szemlélet számára, amelyik leginkább a tudományos műhelyekben előállított eredményeket érti az innováció fogalma alatt.

A vállalati innováció sokszor nem kutatás-fejlesztés eredményeképp jön létre

Az elemző problémaként jelöli meg továbbá azt, hogy mind az Unió, mind a magyar kormány „nem túl szerencsésen választotta az innováció serkentés eszközének a K+F intenzitás mutatót (a kutatás-fejlesztési ráfordítások GDP-viszonyított arányát).” A vállalati innovációk jelentős része nem a kutatás-fejlesztés végrehajtásával valósul meg, ezért Némethné szerint, a vállalati magatartás kutatók vizsgálatait nem csak a vállalati K+F adatokra kellene leszűkíteni, hanem figyelembe kellene venniük a cégekben folyó újítási erőfeszítések is.

Milyen a világ innovációja és milyen Európa innovációja?

Annak ellenére, hogy a tudományos kutatások eredményei számítanak innovációnak Európában, Némethné Pál Katalin úgy véli, hogy ilyen téren a kormányok ösztönző módszerei nem mindig célravezetők. „Mivel általánosan elfogadott a gondolat, hogy a vállalati innováció a gazdaság növekedésének meghatározó forrása, a kormányok – és maga az Európai Unió is – komoly erőfeszítéseket tesznek, és számottevő erőforrásokat fordítanak ösztönzésére. Ezek az erőfeszítések azonban nem mindig érnek célt.” – írja elemzésében.

A kutató felhívja a figyelmet arra, hogy az Unió már régen felismerte azt, hogy elmarad versenytáraitól a piacképes termékek létrehozásában. Szerinte ez azzal magyarázható, hogy az elmúlt fél évszázadban szakadék keletkezett a tudomány és a gyakorlat között. „Az európai térség elsősorban alapkutatásokban, elméleti eredmények előállításban jeleskedik, piacképes termékek létrehozásában elmarad versenytársai mögött.” – állítja a szerző.

Az Unió mindent megtesz azért, hogy ennek okait felkutassa, és egy kérdőíves felméréssorozatot indított Community Innovation Survey néven, írja dolgozatában az elemző. Némethné elmondja, hogy a felmérés első eredményei azt mutatják, hogy a magyar vállalatok innovációs teljesítménye európai összehasonlításban gyenge, és csak Lettország áll mögötte a sorban. Azonban az egyéb innovációs együttműködésben sokkal jobb helyezést kapott Magyarország. „Úgy tűnik, hogy a hazai cégek nem szívesen működnek együtt a tudományos szférával új tudás előállításában, de egyéb újítási kooperációkba szívesen belépnek.” – állítja a szerző.

Versenyképesség és innováció: üzletfejlesztés

Az író kutatásai alapján elmondható, hogy a magyar vállalatok sokféle innovációt hajtanak végre, elsősorban versenyképességük javítása és kínálatuk bővítése céljából. Azonban az elemző felhívja a figyelmet arra is, hogy az ehhez felhasznált tudásnak csak viszonylag kis része származik közvetlenül a kutatószférából.

Mi kell a versenyképességhez?

„A vállalati innováció legfontosabb előfeltétele nem a tudás előállítása, hanem a vállalkozás szabadsága.” – véli Némethné. Az író szerint az innováció-barát környezet megteremtése nem kizárólagosan csak a megfelelő jogi keretet jelenti, hanem az újra való nyitottságot, az adaptációs készséget, a finanszírozási forrásokat, valamint az olyan szabad munkaerőt, amely képes újfajta feladatok megoldására.

Az elemző kutatásai alapján „azok a társadalmak mutatnak magas innovációs teljesítményt, ahol erős a közbizalom és alacsony a korrupció, illetve azok, ahol a cégek agresszíven sajátítják el az új technológiákat és intenzíven együttműködnek az egyetemekkel.”

A szerző úgy véli, hogy a vállalatok számára a korrupció érzetének komoly visszatartó ereje lehet, mert előfordulhat, hogy eleve nem lépnek be olyan piaci szegmensekbe, amely korrupcióval fertőzött.

Azt, hogy a verseny körülmények hatnak a vállalti innovációra, a szerző saját kutatásaival is alátámasztja, mert „a cégek innovációik céljaként leggyakrabban a versenyben való jobb helytállást jelölték meg, az innováció sikereként pedig a versenyképesség javulását.”

Ki méri az innovációs közpénzek hasznosulását?

A szerző úgy gondolja, hogy az állami támogatások kérdése különösen kényes. „A magyar innováció ösztönzési politika sajátos megoldást választott: úgy serkenti a vállalatokat innovációkra, hogy bünteti a nem (megfelelő formában) innoválókat.” – állítja Némethné. A magyar Innovációs Alapról szóló törvény (Atv) alapján a magyar vállalkozók az Innovációs Alapba fizetik árbevételük 0,3 százalékát. Így az elemző állítása szerint „a kormányzat elvesz a vállalatoktól némi pénzt, majd egy szervezeten keresztül (ez a Nemzeti Kutatás-fejlesztési és Technológiai Hivatal, röviden NKTH) pályázatokkal visszaosztja, azt remélve, hogy ettől majd többen hajtanak végre innovációt, mintha eleve otthagynák a szektorban a pénz.”

Némethné megemlíti, hogy az Állami Számvevőszék jelentései arra utalnak, hogy az Alap felhasználása nem volt túl hatékony.

Az elemző úgy gondolja, hogy az állam aktív szerepet játszhat a vállalati innovációk ösztönzésben, de nem egyszerű pénzosztással, hanem „integrátori, piac- és kapcsolatszervező szerepen” keresztül.

Üzletfejlesztés: kiút a válságból

Az író vizsgálatai alapján állapította meg, hogy ugyanakkor a válság hatására „a felszökött finanszírozási gondok dacára a magyarországi vállalatok jelentős része – több mint fele – fokozott innovációs erőfeszítésekkel reagál a válságra, ebben látva a kilábalás útját.”

Szerző: Némethné Pál Katalin, Budapesti Corvinus Egyetem: Doktori disszertációk archívum

***

Kapcsolódó Innováció és Üzletfejlesztés blog


Üzletfejlesztés, üzleti innováció blog >>>


Kapcsolódó Üzletfejlesztés és Üzleti innováció Portál cikk


Üzletfejlesztés versus innováció >>>


Az üzletfejlesztés háttere – az innováció >>>


Diffúzió, az innováció diffúziója – Üzletfejlesztés és Innováció Lexikon címszó >>>


Kutatás-fejlesztési és innovációs támogatások forrástérképe 2009-2010 >>>


RFID technológia – üzleti innováció a gyakorlatban >>>


KKV innováció és kutatás-fejlesztés >>>


A magyar innovációs rendszer >>>


Az innováció finanszírozási lehetőségei a kis és középvállalkozások számára >>>


Innovációs trendek – kiút a válságból >>>


Nem innováció – üzletfejlesztés >>>


Üzleti innováció a Malévnál >>>


Az innováció szerepe a kis- és középvállalkozások működésénél >>>


KKV innováció és finanszírozás >>>

***
Publikáló: Üzletfejlesztési és Üzleti innovációs Portál, dátum: 2010. május 12., Forrás: EurActiv